Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. főnév -t, -ok, -ja A kunok: a) (történettudomány) Kelet-Európában a XXI. században feltűnt török nép, amelynek több törzse a XIII. században hazánkban főleg a Kis- és Nagykunságban telepedett le, és később beolvadt a magyarságba. A kunok betörései I. László korában. □ Merre Ozúl, haragos kúnok fejedelme, hadaddal? | Visszalobog zászlód éjszaknak durva szelétől. (Vörösmarty Mihály); b) e népnek a Kis- és Nagykunságban letelepedett, a magyarságba beolvadt leszármazottjai; nagy-, ill. kiskunok. A kunok megtérítése; a kunok kiváltságai. || a. A kunok (ab) közé tartozó személy, főleg férfi. Levágta a kunt. Üldözte a kunt. □ Megindultak már a jászok a kunokkal (Sárosy Gyula) Ott fut egy kun. A nyergében | Drága teher hever szépen. (Juhász Gyula)
II. melléknév -ul
1. A kunok közé tartozó <személy>, rájuk jellemző <dolog>. Kun fejedelem, férfi; kun süveg. □ Anyám kún volt, az apám félig székely, | félig román. (József Attila)
2. Kunok (b) által lakott. Kun táj; tiszta kun város.