KÁROMOL tárgyas ige -t, -jon (
választékos)
<Vallásos tiszteletben részesülő személy(ek)et v. fogalmakat> durva, ocsmány, trágár szavakkal gyaláz, szidalmaz.
Káromolja az Istent v.
Isten nevét. □ Versenybe hítak égre átkozódni, És káromolni mindent ami szent. (Vörösmarty Mihály) És elpártolt a hűtelen szerencse. Hogy káromolnom kelle az eget. (Juhász Gyula) || a. (
régies) Szitkokkal illet, szid(almaz) vkit. □ Elkezdte őt tág torokkal szidni, káromolni. (Jókai Mór)