KÜSZKÖDÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
régies írva: küzködés is)
Általában a küszködik igével kifejezett cselekvés, tevékenység, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki, vmi küszködik vkivel, vmivel; viaskodás, harc; bajlódás, vesződés.
Az akadályokkal, bajokkal, betegséggel, gondokkal, a hullámokkal, nehézségekkel, a nehéz feladattal, a sok gyerekkel, a viharral való küszködés. Sok küszködés után sikerült partra jutnia. Hosszas küszködés után végre legyűrte ellenfelét. Nagy küszködéssel boldogult csak az iskolában. □ Haza tartok én, hogy végre valahára Sok küzködés után legyünk egymás párja. (Petőfi Sándor) Sok vidám csínyjét, nagy küzködését Sorra beszéli, kacagva vigan. (Kaffka Margit) || a. Olyan állapot, helyzet, életkörülmény, amelyben sokat kell vkinek küszködnie.
Élete csupa küszködés. Kimerítette a küszködés. Belefáradt a küszködésbe.