KÖTELES [2] [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Kötélveréssel hivatásszerűen foglalkozó iparos; kötélverő, kötélgyártó. A kötelesnél új istrángot vett. □ Kötél volt hát igaz mely őt haza vonta, | De ezt a kötelet nem köteles fonta. | A honszeretetnek volt az köteléke. (Sárosy Gyula)
- 2. (régies, tréfás) Hóhér (1). □ Két gazember együtt: a kötelesnek viszket a marka. (Vas Gereben)
- 3. (hajózás, halászat) Halász- v. hajóslegény, aki a köteleket kezeli és rendben tartja.
- Szóösszetétel(ek): kötelesmester; kötelesmesterség; kötelesműhely.