KUTYUS főnév -t, -ok, -a (
bizalmas,
kedveskedő)
Kis kutya; kutyácska.
Milyen ennivaló kutyus! || a. Kutya.
Gyere ide, kutyus! □ Dongó
vadul csaholt; szája tajtékzott
Nono, kutyus! no!
iszonykodott [= rémüldözött] Borbolya, nagyokat ugorva jobbra-balra. (Bársony István) || b.
Kutyus!, kutyusom!: kedvesem!