KÜLORSZÁG [l-o] főnév (gyak. többes számban) (
népies,
régies,
irodalmi nyelvben)
Külső ország; külföld. □ [A szultán dolga] külországok, nagy hatalmak Követeit elfogadni. (Jókai Mór) Ferenc
arra gondolt a maga külországokban köszörülődött obsitoseszével, milyen furcsa az, hogy ennek a tónak
nem akadt még eddig mestere. (Móra Ferenc)