KUNKOG  tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (
tájszó, 
irodalmi nyelvben)
- 1. <Ember> fojtott hangon, szaggatottan, halkan nyögdécsel; siránkozik, dünnyög. □ Nem lehet, 
  kunkogta fuldokló hangon.  Én már el vagyok adva. (Mikszáth Kálmán) || a. <Állat> fájdalmában vonít, mély hangot hallat. □ Egy öreg kuvasz feküdt a padlásfeljáró alatt, rúgott rajta egyet, hogy percekig vonított, kunkogott a szegény állat. (Mikszáth Kálmán)
 - 2. <Béka> kuruttyol.
 - kunkogás; kunkogó.