Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÜRTŐ főnév -t, -je [e] (építészet)
  • 1. Nyílt tűzhelyek fölött levő, fölfelé szűkülő, tölcsérszerű nyílás, amely a füstöt a kéménybe v. a szabadba vezeti. A füst vastagon száll fel a kürtőben. □ Kössétek fel őt Palotája kürtőjébe s gyujtsatok Alatta lángot! (Vörösmarty Mihály) Szétfeszített könyökkel és térdekkel kezde felkapaszkodni a kürtő szűk torkába. (Jókai Mór)
  • 2. (régies) Kémény (1, 2). □ Sikoltva a szél üzenget a kürtőn. (Vajda János)
  • 3. (népies) Kályhacső.
  • 4. (műszaki nyelv) Felfelé szélesedő, kéményforma cső v. nyílás, a füst elvezetésén kívül főleg szellőztetésre v. gáz elvezetésére.
  • Szóösszetétel(ek): kürtődugó; kürtőnyílás.
  • kürtős.