KÁROG ige -tam, -ott, -jon
- 1. tárgyatlan (hangutánzó) <Varjú, holló> sajátos, kellemetlen, rikoltásszerű rekedt hangon szól. □ Mulassatok jó betyárok. Van muzsika: varju károg. (Petőfi Sándor) Fejünk fölött varjak kárognak. (Ady Endre)
- 2. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Károg vmit: vészjóslóan, baljóslatú fenyegetéssel beszél vmiről, kellemetlen következményekről, várható bajokról. □ Szabad föld, Uraim! és ismét és ezerszer ismét szabad föld, bármit károgjon is a feudális oppozíció. (Kossuth Lajos)
- Szólás(ok): ld. varjú.
- Igekötős igék: elkárog; közbekárog.
- károgás; károgó.