KUNCOGÁS főnév -t, (-ok), -a
A kuncog igével kifejezett cselekvés, ill. az így keletkezett hang; az a tény, hogy vki, (ritka) vmi kuncog. A lányok kuncogása. Fojtott kuncogás hallatszik. A kijelentést kuncogás kísérte. Kuncogással fogadták a belépőt. □ Örömmel kevert félelem volt abban a fojtott kuncogásban
(Jókai Mór) [Az eperfa mögül] zenebona, kuncogás, halk, csiklandozó sikolyok ütnek át. (Kaffka Margit)