KUBIKOL tárgyatlan ige -t, -jon
<Főleg építkezéskor, csatorna-, (vas)útépítéskor stb.> nagyobb tömegű földet kézi erővel kiás és máshova hord, rendsz. talicskával elszállít.
Kubikolni járt. □ Kifáradva (mintha egész nap kubikoltam volna), ügettem hazafelé. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen földmunkát foglalkozásszerűen végez.
Napszámban kubikol. □ Hozzáfogtak az országút építéséhez
, a
[hegyvidékről is] lejöttek kubikolni. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: elkubikol; kikubikol.
- kubikolás; kubikolgat; kubikolható; kubikoló; kubikoltat.