KULLOG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon
- 1. Leverten, ernyedten, esetleg másoktól elmaradva, nehézkesen, lassan megy; bandukol. Hátul kullog. Szomorúan kullog az utcán. □ Emberünk oly hátul kullogott, hogy kiáltásunkat se hallotta. (Vörösmarty Mihály) Hallgatagon kullogtunk az őszi tájon. (Krúdy Gyula) Sértődötten hátrafelé kullogott. (Kosztolányi Dezső) || a. Vonakodva, kénytelen-kelletlen megy vhova. □ A képviselők közül
sokan nem jöttek Debrecenbe; de utóbb, midőn honvédeink győzedelmes csatáinak hírét vették, utánunk kullogtak. (Táncsics Mihály)
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Lustaságból, tehetetlenségből> vmiben v. vmi, vki mögött nagyon elmarad. A termelésben hátul, a legutolsók között kullogott.
- Igekötős igék: átkullog; bekullog; elkullog; felkullog; hazakullog; lekullog; végigkullog; visszakullog.
- kullogás; kullogó.