KÖZSZEMLE [z-sz] főnév
<Csak állandósult szókapcsolatokban.> Közszemlére állít, bocsát, (ki)tesz: nyilvános helyre (ki)tesz, v. úgy mutogat vmit, hogy mindenki megtekinthesse, láthassa. Közszemlére tették a díjnyertes szobortervet. □ A ruhák elkészültek, s az utolsó három napon kitették a városházán közszemlére. (Mikszáth Kálmán)