KADENCIA [ë v. e] főnév ..iát, ..iája, (csak az 1, 2. jelentésben:) kádencia (
régies írva: cadentia is)
- 1. (irodalomtudomány, régies) Rím, ill. egy másik szóra rímelő szó. Verseghy rímszótárának címe: A cadentiák lajstroma. □ "Csitt rabláncok csörgési csitt! | Ne visítsatok egy kicsit "
| Ez ám a kadencia! (Arany János) Így esett ki a Tahó uram verséből két kádencia egyszerre, a Kató és a Fakó. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (népies) Szépen hangzó, gyak. ritmusos, találó, bölcs v. tréfás mondás; rigmus. Erre mondj kadenciát!: erre felelj vmi okosat, ha tudsz; mindenre tud kadenciát: mindenre megfelel, mindenre tud mondani vmi bölcs mondást, idézetet, (ellen)érvet, talpraesett, elmés, a szöget fején találó, gyak. ravaszul megfogalmazott megjegyzést. □ No gonosztevő, erre találj mostan cadentiát, dörmögé a nagyherceg. (Jókai Mór) Arra találjon kadenciát Stofi bácsi
(Mikszáth Kálmán) Máskor mindig a sógornő beszél! Mindenre tud kádenciát! (Herczeg Ferenc)
- 3. (zene) <Zeneműben> jellegzetes befejező rész(let); szabályszerű zenei befejezés, zárlat.
- Szóösszetétel(ek): kadenciaalak; kadenciafaragó.
- kadenciás; kadenciázik.