KADÉT főnév -ot, -ja, (
régies) kadet [ë v. e] -ot, -ja v. -et, -je [ë, e] kadett (
katonaság)
- 1. (1945 előtt) Kadétiskola növendéke. □ Olyan botrány kerekedik, ami az őrnagyot lehetetlenné teszi. Velem nem duellálhat [= párbajozhat]: egy őrnagy egy iskolás kadéttal. (Jókai Mór)
- 2. (régies) <Az osztrákmagyar hadseregben> olyan őrmesteri rangú, de tiszti állományú katona, aki önkéntesi évét kitöltötte, és a tiszti vizsgát letette; hadapród. □ A leány hevesen a kadét nyakába ugrott. (Petelei István) [A] kapitány [körül] hadnagyok, és kadettek, a telefonhoz közel egy nagy szakállú kadetaspirant [= hadapródjelölt] ül. (Móricz Zsigmond)
- 3. (régies) <Némely nyugati államban> kapitányi rangot még el nem ért, nemesi származású katonatiszt. Gascognei-i kadétok.
- Szóösszetétel(ek): kadétőrmester.
- kadéti; kadétos.