KUKK [1]  főnév -ot, (régies) kuk (bizalmas) (főleg tárgyként).
<Állandósult szókapcsolatokban:> egy kukk(ot) se(m): egy mukkanás(t) se(m), egy szó(t) se(m). □ Egy kukkal se mondom, hogy nem 
 (Kemény Zsigmond) Tartja őket Bandi meseszóval, Egy kuk sincsen mikor ő megszólal. (Arany János) Most már egy kukkot se mondok addig, míg a pipámat meg nem töltöd. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Egy kukkot sem ért, tud vmiből: semmit sem é., t. vmiből. Fokozva: egy árva v. (durva) egy büdös kukkot sem tud. □ A fizikából se tudsz egy kukkot se. (Vas Gereben) Egy kukkot sem tudott másképpen, csak franciául. (Jókai Mór) A szép asszony 
 oly lelkesen szaval, hogy egy kukkot se lehet érteni a darabból. (Ambrus Zoltán) Hiába ugattak, különösen az a nyúzott, keshedt gazdájuk, egy kukkot sem értettem a vartyogásukból. (Móricz Zsigmond)