KUVIK főnév -ot, -ja, (
tájszó) csuvik
A baglyok rendjébe tartozó szürkésbarna, a galambnál kisebb madár, amely rovarokkal, egérrel táplálkozik, elhagyott padlásokon, tornyokban fészkel, s este kísértetiesen ható vijjogó hangot hallat (Athene noctua); halálmadár. □ Kiált a kuvik, száll a denevér. (Vajda János) Ne bánd, hogy szól már a kuvik | S hogy már a hold is elbúvik. (Tóth Árpád) Az eperfára a kuvik telepedik, és
hallatja baljóslatú hangját. (Krúdy Gyula) || a. (
állattan)
Gatyás kuvik: a kuviknál kisebb, főleg hegyvidéken élő bagoly (Aegolius funereus). || b. (
állattan)
Törpe kuvik: a rigónál kisebb, főleg hegyvidéki fenyvesekben élő bagoly (Glaucidium passerinum).
- Szóösszetétel(ek): kuvikhang; kuvikmadár.