KRAKÉLER  [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az a személy, főleg férfi, aki másokkal  fennhéjázó, kihívó módon viselkedik, mindenkibe beleköt; okvetetlenkedő, kötekedő, izgága ember. □ A gonosz indulatú krakélerek módjára ok nélkül pofont ígért [a fiatalembernek]. (Nagy Lajos) || a. jelzői használat(ban) 
Krakéler fráter, viselkedés.