KÖZMEGELÉGEDÉS [g-e] főnév (választékos)
Vmely csoport, közösség tagjainak általános megelégedése, megnyugvása vmely intézkedéssel, cselekedettel, eseménnyel kapcsolatban. A miniszter közmegelégedésre intézte el az ügyet. A döntés közmegelégedést keltett. □ Közmegelégedésre intézte el a goromba kocsmárossal való összeütközést. (Krúdy Gyula)