KÖZLÉKENYSÉG [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A közlékeny melléknévvel kifejezett tulajdonság, vkinek közlékeny volta; beszédes természet. □ Balázs már unni kezdte ezt a rendkívüli közlékenységet, de nem volt mód a szökésre. (Ambrus Zoltán) Dömmel kapitány
szokott közlékenységével elmondta mindenkinek, hogy neki nem tetszik ez a sápadt arcú
ember. (Krúdy Gyula)