KÖZBENSŐ [e] melléknév (kissé választékos)
<Térben> két dolog, tárgy, személy közt levő, fekvő, közéjük eső; közbülső, közbeeső. Közbenső állomás. A közbenső szoba üres volt. □ Felnyílt a közbenső ajtó. (Jókai Mór) || a. <Időben> két időpont v. időszak közt levő, közé eső; közbeeső. Szabadságom alatt délelőtt othon vagyok, délután öt és hat közt sétálok, a közbenső időt könyvtárban töltöm.