KRAJCÁR főnév -t, -ok, -ja, (
népies) karajcár
- 1. (történettudomány) A XIX. sz. elején használt ún. konvenciós forint egy hatvanad része, ennek értéke, ill. egy-egy ilyen értékű pénzdarab. || a. Az 1858-ban bevezetett osztrák forint századrésze. □ Egy délutánt azzal töltöttünk, hogy hét krajcárt kerestünk ketten. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, régies, bizalmas) Két fillér értékű rézpénz. Megcsörgette zsebében a krajcárokat. □ A telepen két hölgy megy végig. Mindenhonnan gyerekek rajzanak elébük: Néni, krajcárt! (Gelléri Andor Endre)
- 2. (átvitt értelemben) Nagyon kevés pénz, jelentéktelen összeg; fillér (2). Nincs egy → árva (→ huncut, megveszekedett) krajcárja sem. → Megnézi a krajcárt. Nem ér egy krajcárt sem: értéktelen. □ Szövőlány cukros ételekről | álmodik
| S ha szombaton kezébe nyomják | a pénzt s a büntetést levonják: | kuncog a krajcár: ennyiért | dolgoztál, nem épp semmiért. (József Attila)
- 3. jelzői használat(ban) (számnévvel) Annyi értékű, amennyit bizonyos számú krajcár kitesz. Két krajcár hídpénz.
- Szóláshasonlat(ok): (tréfás) úgy megijedt, hogy egy krajcár se maradt a zsebében: nagyon megijedt. Szólás(ok): egy krajcár ára v. egy krajcárt érő becsületet sem hagy vkin: alaposan megmondja neki a véleményét; megszidja; leszedi róla a keresztvizet; ld. még kecske. Közmondás(ok): krajcárból lesz a forint: a takarékos ember a legkisebb pénzösszeget is megbecsüli.
- krajcárnyi.