Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÖZRENDŰ melléknév és főnév
  • I. melléknév (történettudomány) A közrendhez (2a), a köznemességhez tartozó; köznemesi <személy>. □ A tegnapi közrendű magyar birtokosból egy csapással dúsgazdag dynasta [= nagyúr] lett. (Jókai Mór) || a. (kissé régies, választékos) Nem nemes, nem előkelő (származású) <személy>. □ Délelőtt fél tizenkettőkor van a csöndes mise. Erre az előkelő osztály jár, megyei urak, jobb hivatalnokok, gazdag polgárok, kik megkülönböztetik magukat a többi, közrendű halandóktól. (Kosztolányi Dezső)
  • II. főnév -t, -ek [e] (történettudomány) Köznemes. A rendi országgyűlésen a közrendűek az alsó táblán foglaltak helyet. || a. (régies) Nem nemes(i származású személy). □ A németeknél … a polgári osztály; nálunk … a közrendűek osztoztak a kölcsönös tréfákban [= gúnyolódásokban]. (Jókai Mór)
  • közrendűség.