KÖZÜLE [e] határozószó (személyragos) -m, -d, közülünk, közületek [e-ë], közülük, v. (
régies) közülök; (
régies) közőle Nyomósítva: őközüle, őközülük stb. (az egyes számú alakok csak szembeállításban)
<Az én, te stb. személynévmásnak a közül névutóval nem használt kapcsolata helyett, néha a mutató névmással és e névutóval alkotott összetétel jelentésében> a személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyek, tárgyak közül (14).
Itt van egy csomó regény, választhatsz közülük néhányat. Jöjjön ide valaki közületek. Te is őközülük való vagy. Ketten hiányoznak közülünk. □ Hol vagytok, ti régi játszótársak? | Közületek csak egyet is lássak! (Petőfi Sándor) Veszhet közőlünk még talán nem egy. (Arany János)