KÖZÖMBÖSSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. A közömbös melléknévvel kifejezett állapot, tulajdonság, vkinek, vminek közömbös volta, az érdeklődés, érzelmi viszonyulás hiánya; közöny. Lélektelen közömbösség; politikai közömbösség; közömbösséget tanúsít vki, vmi iránt. □ Nem lehete nem csudálnom azon hideg közömbösséget, melyet most magam körül láték. (Eötvös József)
- 2. (vegyi ipar) Az olyan vegyület tulajdonsága, amelynek sem savas, sem lúgos vegyi hatása nincs.