KÖZBEJÖN tárgyatlan ige, (
tájszó,
régies) közbejő
1. (
ritka) A szóban forgó dolog két része közé kerül; közéje kerül, rendsz. úgy, hogy közéje illesztik, közbeszúrják.
Ide még közbejön egy toldás. Az első bekezdés után még közbejön ez a mondat.
- 2. <Vmely esemény> zavarja, hátráltatja, megakadályozza vminek a folyamatát, menetét, elintézését. Elmegyek, ha közbe nem jön valami. Közbejöttek olyan akadályok, amelyekre nem számítottak. □ Siettél hogy közbe ne jőjön valami. (Arany János)
- közbejövés; közbejövetel; közbejövő.