KÖZIBE [e] határozószó (személyragos) közibém, közibéd, közibénk v. közibünk, közibétek [ë], közibük v. (
régies) közibök
- 1. (az egyes számú alakok csak szembeállításban) A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyek, tárgyak közé. Közibém és bátyám közé furakodott. Állj közibénk! □ Elveszünk az ordítók miatt
Én ugyan nem állok a sereghez, Mely kíséri őket
, És ha egyszer közibök vetődöm, Nem egyébért lépek a csapatba, Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez Ál nagyok győzelmi szekerét. (Petőfi Sándor) Hanem azt az egyet mondom, öreg, néked: Úgy verd ezután is közibünk az éket,
Hogy szörnyü halált halsz. (Arany János)
- 2. (csak 3. személyű alakban) Közibe
vmi(k)nek, vkiknek: vmi(k), vkik közé. Közibe csap a lovaknak; közibük → cserdít. □ Közibe rugtatott a szögletbe nyomult némbertömegnek. (Jókai Mór) Elhelyezkedtünk, Suska közibe vágott a lovaknak. (Mikszáth Kálmán)