KŐZET [e] főnév -et, -e [ë, e] (
földtan,
ásványtan)
A Föld szilárd kérgét (sziklákat, hegyeket) alkotó különféle, többnyire ásványi eredetű elemekből álló tömör anyag.
Agyagos, kemény, kristályos (szerkezetű), meszes, puha kőzet; → telér kőzet; törmelék, üledékes, vulkáni kőzet. A Nagyalföld medencéjében a geológiai ókorban üledékes kőzetek rakódtak le. A leggyakoribb kőzetek: a mészkő, dolomit, bazalt, homokkő stb.
- Szóösszetétel(ek): 1. kőzetképződés; kőzettelér; 2. anyakőzet; őskőzet.