KARATTYOL tárgyatlan ige -t, -jon, (
régies,
tájszó) karatyol (
hangutánzó)
- 1. <Tyúk> lármás, harsány hangon, hosszan, vontatottan szól. || a. (tájszó) <Béka> kuruttyol.
- 2. (átvitt értelemben, tréfás, rosszalló) <Ember, főleg nő> lármásan hadarva, feleslegesen sokat beszél érdektelen dolgokról; locsog, fecseg. A ház előtt asszonyok karattyolnak. □ Mindenki egyszerre karattyolt. Hogy mit, azt nem lehetett kivenni. (Kosztolányi Dezső)
- Igekötős igék: belekarattyol; elkarattyol; kikarattyol; közbekarattyol; összekarattyol.
- karattyolás; karattyoló.