KÖZMEGVETÉS főnév (sajtónyelvi, választékos)
Vmely csoport, közösség tagjaitól érzett és tanúsított általános megvetés vki v. vmely cselekedet iránt. Közmegvetés és undor fogadja; közmegvetésnek tesz ki vkit. Átadta őt a közmegvetésnek. Eljárása közmegvetést keltett. □ Közmegvetés és üldözések tárgya lettem. (Eötvös József) Tudta, hogy egy néptanító nem engedheti, hogy a veje az ajtajában megfagyjon, mert közmegvetésnek tenné ki magát. (Móricz Zsigmond)