KÖTVÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (pénzügy) Vmely közület (állam, város, ritk. vállalat) által nagyobb összegű kölcsön felvételével kapcs. kibocsátott értékpapír, amelyben a kibocsátó kötelezi magát, hogy a kötvény összegét meghatározott idő után visszafizeti, és addig kamatot fizet utána. Kamatozó kötvény; kötvényeket bocsát ki; a kötvény tulajdonjogát vkire átruházza. || a. (1945 után) Nyereménykötvény. Kihúzták két kötvényét nyereménnyel. Kétszáz forintos kötvényével ezer forintot nyert.
- 2. Biztosítási kötvény: az az okirat, ill. értékpapír, amely a biztosítási szerződés megkötését tanúsítja, és feltételeit tartalmazza; biztosítási szerződés. Élet-, kár-, tűzbiztosítási kötvény. A biztosítási kötvény feltünteti a biztosítás tárgyát, a szerződés tartamát, a biztosítási összeget és az időszakonként fizetendő díjakat. Kiállították, aláírták a biztosítási kötvényt. □ A házigazda a biztosítási kötvényt szorongatta a kebléhez. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): 1. kötvénybirtokos; kötvénykölcsön; kötvénytulajdonos; 2. államkötvény; államkölcsönkötvény; járadékkötvény; kölcsönkötvény; nyereménykötvény.
- kötvényes.