KÖZELEDÉS [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a közeledik igével kifejezett cselekvés, folyamat, magatartás, ill. az a tény, hogy vki, vmi közeledik vkihez, vhová.
- 1. Vki, vmi felé haladás. A vonat közeledése; a csapat, az ellenség, a tűzvész, a vihar közeledése. Az árvíz közeledését nem lehetett megállítani. A gyerek bizalmatlan tekintettel várta közeledésünket. || a. (átvitt értelemben) Az a tény, hogy vmely esemény, állapot közeledik; vmely jövő esemény, állapot és a jelen közötti időbeli különbség rövidülése, csökkenése. Az aratás, a tél közeledése. A hóvirág a tavasz közeledését hirdeti.
- 2. (átvitt értelemben) Vkivel jobb, szorosabb, bizalmasabb viszonyra, együttműködésre való törekvés, ill. ennek megnyilvánulása(i), jele(i). Gazdasági, politikai, szellemi közeledés. Közeledést igyekezett létrehozni a két szomszédos ország között. Egyre több jelét adja közeledésének. || a. (átvitt értelemben, választékos) <Kül. férfi és nő között> ismerkedés, barátság szándéka az egyik (főleg a férfi) részéről; udvarlás, ismerkedés. Tisztességes közeledés. A lány nem utasította vissza a férfi közeledését. □ [A lány] harcolva küzdött az ifjúnak közeledése ellen. (Vas Gereben) A leány
bús szemmel folytatta: Tudom, most azt kérdezi magában, hogy mért fogadtam hát el a maga közeledését, Ábel. (Gárdonyi Géza)
- közeledési.