KÖZBÜLSŐ melléknév (kissé választékos)
Két személy, tárgy, dolog, két szélső pont közt, köztük, közben levő, középen fekvő, elterülő; közéjük eső; középső, közbenső. Közbülső megoldás. Az utca két végén emeletes házak állnak, de a közbülsők földszintesek. A közbülső két könyvet kivette. || a. (népies) Három személy közül a legidősebb és a legfiatalabb v. a legnagyobb és a legkisebb közt levő <személy>; középső. A három lány közül a közbülső tetszik neki. Közbülső gyermekük orvos lett.