KÖZBE-KÖZBE határozószó, (ritka) közben-közben
Az említett, szóban forgó cselekvés, folyamat alatt többször, azt meg-megszakítva. Hallgatta a beszédet, közbe-közbe rajzolgatott az előtte levő papírkára. Csendesen iddogáltak, közbe-közbe elhangzott egy-egy adoma. □ A herceg
pogácsát dobált, a számtartó pedig közben-közben aprópénzt. (Vas Gereben) Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. (Arany János)