KÖZBESZÓLÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. A közbeszól (1) igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki közbeszól. Parlamenti közbeszólás. Kötekedő közbeszólásairól volt híres. Állandó közbeszólásaival zavarja az előadást. || a. Ennek eredménye: az, amit vki így mond. Közbeszólását elnyomta a zsivaj.
- 2. (ritka) Közbelépés, beleavatkozás vmibe; ellenvetés. Nem tűrök semmi közbeszólást!
- közbeszólási.