KÖZBENJÁRÁS főnév -t, -ok, -a
A közbenjár igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki közbenjár vkinek v. vminek az érdekében.
Az ő közbenjárására intéződött el a dolog. Kérem közbenjárásodat ebben az ügyben. □ Közbenjárásom nélkül egy lépést sem tehet tovább
(Krúdy Gyula) Előre látom, hogy meg fog indulni a közbenjárás a városi szubvencióért. (Móricz Zsigmond)