KÖVETKEZTET [e-ë-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. tárgyas Vmiből következtet vmit: vmely esemény, tényállás alapján vmely megelőző v. következő eseményt, tényállást szükségszerűnek vél, tart. A lábnyomokból következtette, hogy nő járt a kertben. Az asszony első mondatából következtette, hogy most valami nagy szemrehányást fog hallani. □ Minthogy
mélyen, halkan hallá lélekzeni, azt következteté, hogy magát gyermekként álomba sírta. (Petőfi Sándor) Talán ismert is, amint szavából következtetni mertem. (Tolnai Lajos)
- 2. tárgyatlan Vmiből következtet vmire: vmely esemény, tényállás alapján valószínűnek tart vmely másik, megelőző v. következő eseményt, tényállást. A felhők sötét színéből viharra következtettünk. Mosolygós szeméből jó lélekre következtettem. □ Hajóra s annak közeledésére csak abból lehet következtetni, hogy a sárga fénypont egyre nő. (Nagy Lajos)
- 3. tárgyatlan (filozófia) Tapasztalati tényekből egyetemes törvényszerűséget állapít meg, ill. a megállapított törvényszerűségek alapján vmely tényből más tényt szükségszerűnek ítél. Az emberi elme fogalmat alkot, ítél és következtet. □ Ügyesen derít fel egy nem nagyon érdekes régi eseményt, logikusan következtet és vitatkozik. (Ambrus Zoltán)
- Igekötős igék: kikövetkeztet; visszakövetkeztet.
- következtethető.