KÖVECSES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (irodalmi nyelvben) Kövecsekkel borított, teleszórt <hely>; kavicsos. Kövecses udvar, út. □ Várad kövecses útcáin Lovuk acél körme csattog. (Arany János) Katonai gyakorlatokat szemléltem a kopár, kövecses gyakorlótéren. (Gárdonyi Géza)
- 2. Kövecses körte: olyan k., amelyben kemény, apró, megrághatatlan szemcsék vannak.
- kövecsesség.