KÖVECS [e] főnév -et, -e [ë, e] (népies, irodalmi nyelvben)
Apró, a víztől többnyire simára csiszolt kődarab; kavics. □ A kút ágya gyönyörű hamvas és kék összerakott kövecsekből áll. (Vörösmarty Mihály) A hegyes út kövecsei fölvérzék a kis gyermekleányka lábait. (Jókai Mór)