KÖZBOTRÁNY főnév
Olyan feltűnést v. felháborodást keltő botrányos cselekedet, esemény, amely a nyilvánosságot, a közösség egészét felháborítja.
Ebből közbotrány lesz. □ Neki közbotránynak látszott, hogy míg lenn
a rossz tartás miatt a rabok ily nagy számmal halnak, fenn
arról folynak a tanácskozások: miként lehetne a
szarvasmarhák szenvedéseit könnyíteni. (Eötvös József) || a. (
jogtudomány) Olyan szabálysértésnek minősülő nyilvános cselekmény v. viselkedés, amely az illendőséget, az erkölcsi érzületet, a szemérmet súlyosan sérti.
Közbotrányt okozott.
- Szóösszetétel(ek): közbotrányokozás; közbotrányokozó.