Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÖTELEM [e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e]
  • 1. (jogtudomány) Az a jogviszony, amelynél fogva a hitelező az adóstól vmely szolgáltatás teljesítését követelheti. → Egyedi kötelem; → fajlagos kötelem; → nemleges kötelem; → vagylagos kötelem; a kötelem erejénél fogva; a kötelemtől mentesül.
  • 2. (katonaság, hivatalos) Vkinek, vminek a kötelmei: <a birtokos jelzővel meghatározott> katonai személynek v. csoportnak (összes) szolgálati feladatai. Az őr, a felderítő járőr, az ügyeletes tiszt kötelmei.
  • 3. (régies, irodalmi nyelvben) Kötelesség. □ A vendég menyek elszéledtek bizonyos férfi inggombok és egyéb hivatásbeli kötelmek irányában. (Kaffka Margit) Miután pedig az udvariasság kötelmeinek eleget tettünk, … térjünk … a közös témára. (Krúdy Gyula)
  • Szóösszetétel(ek): kötelemszegés; kötelemszüntető.