Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÖSZÖRŰ főnév -t, -je [e]
  • 1. (régies) Eszközök, szerszámok csiszolására, élesítésére haszn. kődarab; köszörűkő, fenőkő. || a. (átvitt értelemben) □ Kacag Ámor, fenve lángzó | Nyilát véres köszörűn. (Arany János–Horatius-fordítás)
  • 2. Korong alakú köszörűkővel ellátott, lábbal v. kézzel hajtható egyszerű szerkezet, amellyel kést v. szerszámot élesítenek, v. hegyessé tesznek. Ollóját köszörűn élesítette. Összeszerelte a köszörűt. □ Sivít a köszörű, … a kés muzsikálva, sziszegve élesedik a köszörű alatt. (Karinthy Frigyes)
  • 3. (műszaki nyelv) Az a gép, amelynek szemcsés, kristályos anyagból készült s nagy sebességgel forgó tárcsája a megmunkálandó tárgyat forgácsolja, csiszolja. A köszörűn dolgozik.
  • Szóösszetétel(ek): köszörűgép; köszörűkerék; köszörűvályú.