KÖNYÖRÜL tárgyatlan ige -t, -jön (
választékos)
Általában részvétre, szánalomra indul, ilyen érzés ébred, támad benne vki, vmi iránt; megszán.
- 1. Könyörül vkin: szánalomból megbocsát, elengedi a büntetését vkinek. □ Térdre borult: Irgalmazzanak! könyörüljenek rajtam! (Gárdonyi Géza)
- 2. Könyörül vkin: részvétből, szánalomból segítséget nyújt, vmilyen szolgálatot tesz vkinek. □ Hordtam volna mindég saját tenyeremen, Csak könyörült volna pártát-unt fejemen. (Csokonai Vitéz Mihály)
- Igekötős igék: megkönyörül.
- könyörülés; könyörülő.