KÖRÜLMÉNYESSÉG [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
választékos)
- 1. Vminek körülményes, aprólékos v. nehézkesen bonyolult volta. Az eljárás körülményessége.
- 2. Körülményes (3), aprólékos v. nehézkes magatartás, eljárás; körülményeskedés. Minek ide ennyi körülményesség? Nagy körülményességgel fogott a dologhoz. □ Ezek a séták is sajátszerű körülményességgel mentek végbe. (Jókai Mór)