KÖSÖNTYŰ főnév -t, -je [e] (
tájszó,
ékszerészet,
régies,
irodalmi nyelvben)
Nemesfémből készült, drágakövekkel, zománcos díszítéssel ékesített, változatos formájú női ékszer (kül. karkötő, karperec, nyaklánc, násfa, mellcsat, melltű). □ A nagyasszony
fölrakta a gyémántos kösöntyűket. (Mikszáth Kálmán) [A kirakatban] régi ékszerek is helyet foglaltak. Násfák, kösöntyűk és láncok, amelyeket kétszáz év előtt viseltek a dámák. (Krúdy Gyula)