KÖHÖGÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hangutánzó)
A köhög igével kifejezett cselekvés, az a tény, hogy vki köhög.
Görcsös, kínos, száraz köhögés; köhögése csillapul; köhögés fojtogatja; visszafojtja köhögését. Rohamszerű köhögések gyötrik. □ Tiszta ágyat és tiszta asszonyt Álmodik
Kevesebb vért a köhögésnél, És a munkánál több erőt. (Ady Endre) Köhögés fogta el, hogy majdnem megfojtotta. (Móricz Zsigmond) || a. Az így keletkező hang.
Hangos, mélyről jövő köhögés. || b. Köhögéssel járó, köhögésre késztető betegség.
A köhögés ellenszere, orvossága. Elmúlt a köhögése. Kigyógyult a köhögésből.
- Szóösszetétel(ek): szamárköhögés.
- köhögési.