KITEREL tárgyas ige
<Nyájat, csordát> terelve vmely zárt v. belső helyről kimenni kényszerít vhova.
Kiterelte a teheneket a mezőre. □ Az égő ház udvarán
a juhokat
nagy erőfeszítéssel kiterelték az akolból. (Jókai Mór) || a. (
bizalmas,
tréfás v.
rosszalló) <Több embert> maga előtt kimenni kényszerít vhova.
Kiterelték a rabokat a börtönudvarra. A rendezők udvariasan kiterelték a közönséget a folyosókra. A tanító néni kitereli a gyerekeket az osztályból. □ Akiket a falu egyik végén kiterelt, a másikon visszakerültek. (Jókai Mór)
- kiterelés; kiterelget; kiterelhető; kiterelő; kiterelt; kitereltet.