KÖZEG [e] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (fizika) Az az anyag, amelyben a fizikai jelenségek lefolyását a vele való összefüggésben vizsgálják. Folyékony, lúgos, savas, sűrű, vezető közeg; a közeg ellenállása, részecskéi.
- 2. (hivatalos) (rendsz. jelzős kapcsolatokban) Hivatalos személy, megbízott, aki vmely hatóság jogkörét gyakorolja, ilyen minőségben eljár. Egészségügyi, ellenőrző, hatósági, hivatalos közeg. □ A főbejáratot a kormány közegei őrzik. (Jókai Mór) A közeg a bejelentőlapon
azt, hogy Szeged Csongrád megyében fekszik, nem tudta elolvasni. (Móra Ferenc)
- közegű.