KARCSÚ melléknév -n, -bb
Magas v. középmagas, nyúlánk, nem testes, derékban vékony, de nem sovány <személy, alak>.
Karcsú leány, legény, nő; karcsú alak, termet. Szóláshasonlat(ok):
karcsú, mint a → jegenye, mint a → nádszál. □ Setét kökény szeme, karcsu volt termete. (Tompa Mihály) Hold, nyári bál
| s a szélben karcsú lányok jegenyék. (Kosztolányi Dezső) || a. Vékony, kecses, könnyen átkarolható <emberi, főleg női derék>. □ Bizony csak meghalok |
Görög Ilonáért, | Karcsú derekáért. (népköltés) Karcsú derekát Kékellő zománcos páncél övezte át. (Arany János) Csak a derekad karcsú, mert hiszen fűzőben alszol. (Krúdy Gyula) || b. (
választékos) Vékony törzsű, szárú, magasba nyúló <növény>.
Karcsú fa, jegenye. □ Nő a karcsu kender. (Arany János) || c. (
választékos) Hosszúkás v. magas, vékony, kecses alakú <kisebb tárgy>.
Karcsú palack, váza. □ Ki hogy az volt Aminek énekelem, tudniillik férfi, mutatja Hátramaradt nagy kostöke, karcsú makrapipája. (Arany János) Legszebb volt az élet, amikor karcsú, hétdecis butéliákból
iddogáltuk borainkat. (Krúdy Gyula) || d. (
választékos) Magasságához, ill. ritk. hosszúságához képest ízlésesen vékony, keskeny <építmény>.
Karcsú minaret, obeliszk, torony. □ A kis Tiszán át karcsú híd vezet. (Juhász Gyula)