KÖRNYÉK főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Vmely hely(ség) körül, közelében fekvő terület, rész, vidék (2); határ (6).
Budapest környéke. Lakásunk környékén nincs péküzlet. □ [Melanie] könnyed tehetséggel uralkodott már az egész városon és környékén. (Kaffka Margit) Emma fölszólítására elkullogott
a ház környékéről. (Krúdy Gyula) || a. Vminek a közelében, szomszédságában fekvő, pontosabban meg nem határozott hely.
A Vár környékén telepedett meg. || b. A szóban forgó v. vminek színhelyeként szereplő nagyobb terület, vidék, táj(ék).
Az egész környék nyüzsgött a munkától. Bejártuk a környéket. □ Kardok acéli Szegdelik a levegőt: villog, dörög a hadi környék. (Vörösmarty Mihály) Ringatózik a kalászos búza S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. (Petőfi Sándor) A
Szt. Mária harang bömbölve tölté be mennydörgő
hangjával a környéket. (Móricz Zsigmond) || c. Vmely testrész, a testnek vmely pontja körüli rész.
A seb környéke piros. A szeme környéke állandóan duzzadt. □ Szörnyen vakarta a füle környékét erre a kérdésre. (Jókai Mór)